Az emelkedő vérnyomás a szív- és érrendszerben beindít egy kompenzálási reakciót, melyek leginkább tovább rontják a betegség súlyát. Az egyik legfontosabb, hogy a bal kamra hypertóniáját kell megelőzni, mely igen bonyolult és összetett feladat, hiszen nemcsak egyszerűen a szívizomsejtek átalakulásáról van szó, hanem kihat a változás a szív egészére. (szívelégtelenség, ritmuszavar, szív vérellátási zavarok) További szövődmények lehetnek a veseelégtelenség, aortarepedés, az agy vérkeringési zavar kialakulása.
Érdekes értékek a vérkeringéssel kapcsolatban
Egy normális nyugalmi szívfrekvencia 70-75/ perc mellett egy szívciklus közel 0.8msp-ig tart.
Keringő vértérfogat 5500ml. Azaz mind a bal kamra, mind a jobb kamra nyugalomban egy perc alatt 5-5,5l vért lök ki az aortába illetve az a.pulmonalisba. (perctérfogat)
Nehéz fizikai terhelés mellett ezek az értékek változnak, akár 19-24l is lehet a perctérfogat, 160-190/perc szívfrekvenciával.
Hogyan működnek a vérnyomásmérők?
A forgalomban levő vérnyomásmérők hasonlóan épülnek fel. A mandzsetta, mely általában tépőzárral rögzíthető a felkaron, az érszakaszt szorítja a felkarcsonthoz, megállítva a vér áramlását. A mandzsetta egy felfújható gumipárna, mely szövettel fedett, amikor ebbe belepumpáljuk a levegőt, akkor a kötőszövetek és az izmok közvetítésével fejti ki hatását és szorítja „el” az érfalat. Használatkor vegyük figyelembe a mérés „szabályait” (lásd feljebb a cikkben A vérnyomás mérésének azonban fontos szabályai vannak:-részben), valamint a jobb kezünkkel tegyük fel a bal felkarra a mandzsettát, mely a könyökhajlathoz képest két ujjnyira legyen. A mandzsetta szorosan kell, hogy körbefogja a felkarrészt, ezért nem mindegy a mandzsetta nagysága sem. A valóságostól magasabb értékeket mérhetünk, ha nem megfelelő a mandzsetta mérete.
A méréshez szükséges nyomást a modernebb készülékeken kompresszorral vagy a hagyományos eszközökön pumpával hozzuk létre. A pumpa leengedése mikroprocesszor segítségével történik, mely pontosan szabályozza a nyomásváltozás sebességét. A készülékek 0-300Hgmm nyomás mérésére készülnek.
Régebben az úgynevezett Korotkov-hangokat figyelték hallgatón keresztül a szisztolés és diasztolés nyomás meghatározásához, melynek több fázisa van, az első koppanó hang megjelenése, annak zörejesebbé válása, felerősödése, elhalkulása, majd megszűnése. Ez az artéria falának összecsapódásából származik. Az oszcillometriás méréseknél a rugalmas artéria keresztmetszetének változása okoz a mandzsettában nyomásingadozást és ezt a periódikus változást használják vérnyomás mérésére.
Manapság már elektronikusan mérő vérnyomásmérő készülékeket használnak. Félautomata vagy automata készülékek vannak. A mérések végén a szisztolés és a diasztolés értékeket, valamint a pulzusszámot lehet leolvasni.
A mandzsettát először a szisztolés érték fölé kell pumpálni 30-40Hgmm-rel vagy magasabbra, hogy megállítsuk a véráramlást. Majd fonendoszkop segítségével (ezt az artéria elszorított szakaszának szívtől távolabbi részéhez kell helyezni, könyökhajlati verőérhez) megvárjuk az első hallható hangot, mely a szisztolés vérnyomást jelzi, és addig folyamatosan ismétlődnek a hangok, míg a mandzsetta nyomása nem csökken a diasztolés nyomás alá, ekkor már nincs akkora nyomás, mely az eret képes összeszorítani, a hang megszűnik vagy elhalkul, ez jelzi a diasztolés vérnyomást.
Mi a magyarázata ennek a vérnyomás mérésnek?
Amikor a bal kamra összehúzódik, a vér az elszorított szakaszon addig nem tud átjutni, amíg a mandzsetta nyomás nagyobb, mint az artériában a vér nyomása. Azonban amikor a nyomást elkezdjük a mandzsettában csökkenteni, lassan, szabályos sebességgel, akkor elérjük a szisztolés nyomást (maximális nyomást) és akkor a megszorított érszakaszon a vér átpréselődik. A szív elernyedési szakaszában a nyomás a mandzsettában nagyobb, mint az érben, így az ér összezárul a mandzsetta alatt. (szisztolés nyomás)
Vannak olyan készülékek, melyek már nem a Korotkov-hangokat használják az értékek meghatározásához, hanem az érfal keresztmetszetének változásából adódó mozgást, mely a mandzsettában 1-2Hgmm-es nyomásváltozást hoz létre, ezt érzékeli (akár 0,5Hgmm-t is) a műszer.
Lehetnek-e vérnyomást befolyásoló tényezők?
Ilyenek:
- Az életkor, mely születéstől 20 éves korig nagy ütemben nő ( 80Hgmm-ről 120Hgmm-re a szisztolés nyomás ). 50-55 éves korig a szisztolés és diasztolés értékek még emelkednek, majd stabilizálódnak. A nőknél az átlagok mindig alacsonyabbak, mint a férfiaknál mért értékek.
- Testhelyzet. A hidrosztatikus nyomás hat a véráramra, lefele növeli a véráram nyomását, a felfele irányulóét csökkenti. Normális esetben az idegrendszer ezt szabályozza. Fekve a felkar és a lábszár vérnyomása közel azonos, azonban álló helyzetben a lábszár vérnyomása 30-60Hgmm-rel is több lehet. Álló helyzetben a szív feletti artériákban a vérnyomás változatlan kell, hogy maradjon, a hidrosztatikus nyomás ellenére, tehát ilyenkor csak annyira emelkedik meg a vérnyomás, hogy ez fennálljon. Ezt nevezzük a vérnyomás orthosztatikus szabályozásának.
- Hirtelen felálláskor a felkaron mért vérnyomás, gyorsan leeshet, de ez rövid időn belül helyreáll.
- Mentális stressz, mely lehet a „fehérköpeny-hatás”, ha más környezet már önmagában megemeli a vérnyomást. (pl. orvosi rendelő) Az idegrendszer aktivitása, annak változása befolyásoló tényező szintén. Ezek legtöbbje csak átmeneti vérnyomás emelkedést okozhat, a szervezet szabályozza ezeket.
- Testsúly. Melyről részletesen írtunk a cikkben a Mit tehetünk a magas vérnyomás elkerülésének érdekében?-részben.
- Genetikai háttér. Erről is a Mi lehet a magas vérnyomás kialakulásának az oka?-részben bővebben írtunk.
Milyen gyakorisággal mérjünk vérnyomást?
A 24 órás vérnyomás monitorozásnál nappal 15 percenként, éjjel fél óránként javasolt a mérés. A napi mérések száma haladja meg az 50-et.
Vérkörök működése részletesen
A nagy vérkörben a vér a szív bal kamrájából az aortán keresztül a belőle kiágazó nagy artériákba majd a kisebb artériákba és végül az arteriolákba és végül a kapillárisokba áramlik. Ezek egyenkénti átmérője egyre kisebb, ugyanakkor az összkeresztmetszet nő. A kapillárisok összkeresztmetszete nyugalomban 700-szorosa az aorta keresztmetszetéhez képest. A kapillárisok szakaszát venulák, majd vénák váltják fel, melyek egyenkénti átmérője egyre nagyobb, másfélszerese az aortának a véna cava. (közben az összkeresztmetszet csökken) Ez a vér lineáris sebességének megállapításában fontos. Így az, hogy az aortától a kapillárisokig csökken, majd a kapillárisoktól a vénákig nő.
Az erek felépítésében az endothelium mellett rugalmas, nem rugalmas és simaizmok vesznek részt, -a kapillárisoknál csak egy endothelsejtréteg van -, ezek határozzák meg az érfalak tulajdonságait. Az érfalak feszülésénél figyelembe szokták venni az éren belüli nyomást és az erek sugarát, ezekből tudnak következtetni arra, hogy a vékony falú erek is képesek a belső nyomásnak ellenállni. Ha van egy adott belső nyomás, akkor az érfalak felépítését figyelembe véve meghatározható, hogy egy adott érszakasz mennyi vért tud befogadni. (disztenzibilitás) A kor előrehaladtával romlik ez a mutató, pontosabban a compliance érték, mely a térfogatváltozás és a nyomásváltozás összefüggésében vizsgál, de nem veszi figyelembe a kiindulási térfogatot. Röviden az aortafal tágulékonyságát lehet meghatározni ezzel az értékkel.
Ami még fontos a megértéshez, a szélkazánerek kifejezés értelmezése. Az aortát és a belőle kiágazó artériákat hívjuk így, nyugalomban a bal kamra összehúzódása alatt 80Hgmm-ről 120Hgmm-re emelkedik a nyomás, erre a nyomásemelkedésre rugalmasan válaszolva kitágul az aorta és a hozzá kapcsolódó nagy erek. (a merev kollagénrostok korlátozzák a tágulást) Az összehúzódást követő diasztolé (elernyedési szakasz) elején az aortabillentyűk becsapódnak és lezárják az addigi közös teret, az aortát a kamrától. Majd az aorta rugalmas elemei visszaállítják az eredeti térfogatát és a vér tovább áramlik a perifériák felé. Tulajdonképpen a szélkazánerek mérsékelik a nyomásingadozást a nagy erekben és segítik az artériás véráramlás folyamatosságát. Egy áramlási ellenállás is követi ezt, mintegy az artériák szűkülésével. Tehát az áramlás folyamatos, bár nem egyenlő sebességű, a szisztolé alatt nagyobb, mint a diasztolé alatt.
A nagy vérkör arteriolái nyomásesés alapján a teljes keringési rendszert két részre osztják: nagynyomású rendszerre, mely az aortától az arteriolákig tart és az alacsony-nyomású rendszerre, mely a kapillárisokból, a teljes vénás rendszerből, a jobb szív részből, a tüdő keringésből és a bal pitvarból áll. ( a bal kamra egyikbe sem sorolható) A kapillárisokat a posztkapilláris venulák követik, ahol zajlik a diffúzió, szövetnedvképződés, visszaszívás. Majd a venulák és vénák, mint kapacitáserek szakaszai következnek. Ezek tágulékonysága nagy, kis nyomásváltozásra is jelentősen megnövelhetik a bennük áramló vér mennyiségét.
Milyen nyomásváltozások lehetnek a keringési rendszerben? Mi az a diasztolés nyomás? Mi az a szisztolés nyomás? Mi a pulzusnyomás?
Először említsük meg a diasztolés nyomást, mely nem más, mint a diasztolé legvégén az aortában a nyomás nyugalomban 80Hgmm. Vagyis az a legalacsonyabb nyomásérték, ami az aortában a diasztolé legvégén mérhető. A diasztolé után a bal kamrai szisztolé közben a bal kamra és az aorta közös teret képez, így a nyomásuk együtt változik. A szisztolé alatt 120Hgmm-re emelkedik a nyomás az aortában fokozatosan, ezt hívjuk szisztolés nyomásnak. Ez egy maximális érték, mely a szívciklus alatt az aortában létrejön. A szívtől távolodva növekszik a szisztolés nyomás, a diasztolés nyomás lényegében nem változik a szívtől távolodva.
A szisztolét közel 0,5msp-ig tartó diasztolé követ, ilyenkor csapódnak be az aorta billentyűi, elválasztva egymástól a bal kamrát és az aortát, így a vér csak előre áramolhat. Közben visszaáll az aorta eredeti térfogata, biztosítva a vér folyamatos áramlását.
Mi a pulzusnyomás?
A pulzusnyomás értéke, nem más, mint a szisztolé alatt az aortába kerülő vér (70ml) 40Hgmm-rel növeli az aortában levő addigi belső nyomást. Tehát a szisztolés-diasztolés nyomás különbsége, ez a szívtől távolodva növekszik.
Az aortában a nyomás időbeli átlagértéke a középnyomása az aortának, melynek közelítő becslése abból indul ki, hogy a diasztolé kétszer annyi ideig tat, mint a szisztolé, ezért közelebb esik ahhoz a nyomáshoz, mint az egyszerű számtani átlagérték. Azaz 93Hgmm.
A vér áramlása a kapillárisokban lassú. Az artériás középnyomás értéke fokozatosan csökken a kapillárisok felé, a kezdeti szakaszon már csak 25Hgmm, majd a venulák kezdetére a belső nyomás 15Hgmm lesz. A szív felé haladva a vénákban a nyomás egyenletesen csökken, így a jobb pitvarban a centrális vénás nyomás ( diasztolé alatt nyugalomban) 0Hgmm, vagyis megegyezik a külső nyomással. Ez csak a szív 5-5,5l perctérfogatánál igaz. Ez változhat, ha nő vagy csökken a perctérfogat. (ha nő, akkor a centrális vénás nyomás -2Hgmm-ig csökkenhet. Ha csökken, akkor a centrális nyomásérték +10-+15Hgmm között változhat. Persze sok befolyásoló tényező van a keringésen kívül, mint például a testhelyzet, a vázizomzat működése is.
A kis vénákat a középnagy vénákig vénabillentyűk osztják szakaszokra, ezek a billentyűk a szív felé egyirányúsítják a vér vénás áramlását. (A legnagyobb vénákban már nincsenek billentyűk.)
Pár gondolat erejéig nézzük meg a kis vérkört. A jobb kamrából a vér az arteria pulmonalison keresztül az abból kiágazó artériákból, arteriolákból a tüdőkapilláris hálózatából, a venulákból, vénákból és a négy vena pulmonalisból áll, mely a bal pitvarba torkollik végül. A két vérkört összehasonlítva az átáramló vérmennyiség és a perctérfogat azonos, míg a nyomásviszonyok, compliance érték, ellenállás különböző.
Szisztolé alatt a nyomás 24Hgmm-ig emelkedik a jobb kamrában, tehát az a.pulmonalisban is ennyi a szisztolés nyomás. A billentyűk 9Hgmm-es nyomásértéknél záródnak, ez nagyjából az a.pulmonalis diasztolés nyomásértéke. Tehát a kis vérköri artériás középnyomás 14Hgmm, jóval kevesebb, mint a nagy vérköri középnyomás-érték. A nyomás alig csökken, a bal pitvarban közel 8Hgmm-es lesz majd a nyomás. Az arteriák, arteriolák felépítése is különbözik a nagy vérköri artériák, arteriolákéhoz képest. (kevesebb simaizmot tartalmaznak) Ezért a compliance értékük nagyobb lesz, mint a nagy vérköri artériáknak. Tehát kisebb áramlási ellenállást képviselnek a kis vérköri artériák, arteriolák.
Fontos megemlíteni, hogy a tüdőnek kettős vérellátása van, hiszen a saját tüdő vérellátásán kívül a nagy vérköri aa. bronchiales rendszere is becsatlakozik hozzá, igaz ez igen kis hányada a teljes kis vérköri keringésnek.
Mi az az orthostatis? Mi történik a vérnyomással, ha fekvő helyzetből felállunk?
Fekvő helyzetből ha felállunk, akkor az alsó végtagokra egy közel 100-140cm-es véroszlop közel 100Hgmm-t kitevő hidrosztatikus nyomása nehezedik. Ennek hatására megnő a nyomás a vénákban, a vékony falú vénák kitágulnak.
Rövid ideig tartó állásnál akár 500ml plussz vér is „raktározódhat” többletként a végtag vénáiban. Ez rossz körülmények között artériás vérnyomás csökkenésével is járhat, szinte belső vérveszteségnek számít.
Ezek a keringési hatások megszűntethetők az alsó végtagok feszes bepólyálásával vagy rugalmas harisnyák, zoknik használatával.
Következmény lehet még, hogy a nagy hidrosztatikus nyomás áttevődhet a végtagok kapilláris részeire is, azokban a filtráció fokozódik, és súlyosabb esetben oedema léphet fel a végtagokban.