Az Ön kosara jelenleg üres.
 

Mire jó a sóterápia? Szabadítsuk fel a légutakat!

Napjainkban egyre magasabb az asztmával, allergiával vagy egyéb légúti panaszokkal küzdők száma. Sok esetben nehéz megállapítani a betegség, allergia pontos kiváltó okát, ezért gyakran keresnek az emberek alternatív vagy kiegészítő gyógymódot az alapkezelés mellé vagy helyett.

Múlt és jelen

A só gyógyító hatását a sóbányák levegője kapcsán kezdték el vizsgálni, hiszen a tapasztalatok arra utaltak, hogy a sóbányákban eltöltött idő vagy abban a környezetben végzett munka után jobb lett az emberek közérzete, egészségük javult, illetve a légúti betegségekben szenvedőknek enyhültek a légzési nehézségeik. 
A megfigyelések eredményeként útjára indult a sóbánya-klímaterápia (speleoterápia), illetve a mesterségesen kialakított sóbarlangokban az úgynevezett haloterápia.  Ezen lehetőségek hátránya viszont, hogy helyhez kötöttek, kúraszerű látogatásuk emiatt nehézkes és korlátozott. Napjainkban a gyógyulni vágyók inkább választják a mindenki számára elérhető egyéb sóterápiás megoldásokat, például a száraz sóterápiát (Indiso) vagy a sópipát

A sóterápia lényege

A száraz sóterápiánál tömény orvosi nátrium-kloridot, tiszta sót használnak.  A kristályokat 0,2 mikrométer finomságúra őrlik, melynek köszönhetően a só az alsóbb légúti területeken is ki tudja fejteni jótékony hatását. Élő szervezetben elvégzett kísérletek alapján megállapították, hogy a 0.15 és a 0.5 mikrométer méretű egyszerű részecskék vagy folyadékcseppek nagyobb hatásfokkal jutnak el a tüdő legkisebb részeihez.
Fizioterápiás szempontból a terápia lényege a levegő magas sókoncentráció tartalma, mely szinte meg kell, hogy egyezzen a természetes sóbányák levegőjével, ha valódi gyógyító hatást szeretnénk elérni. Fontos azonban, hogy a terápia kiválasztása és megkezdése előtt konzultáljunk kezelőorvosunkkal, javasolható-e az adott kúra panaszaink enyhítésére. 


Hogyan hat a só?

Talán ahhoz lehetne a legjobban hasonlítani a hatását, mintha a sóra egyfajta oldószerként tekintenénk, ahogy magához vonzza és feloldja a lerakódásokat, szennyeződéseket, allergéneket a légutakban. A só leülepedik a légúti szakaszokon, megköti a nedvességet, így segíti a nyáktisztulást.  Ezek váladék formájában távoznak, amit a szervezet köhögéssel ürít ki,  ezáltal tisztulnak a légutak, csökken a meglévő gyulladás. Az apró szemcseméret a legkisebb légúti részekhez is eljut, így egy erős, fokozottabb váladékürítés megy végbe. 
A működési elve az ozmotikus hatáson alapul, mellyel a só felhígítja a váladékot, segítve ezzel annak kiürülését. A szövetekből elvonja a vizet, ami által csökken az ödéma.  Másik hatása a magas ionerősség miatt van, mely szintén a fokozott váladékürítést segítheti a fehérjék közötti kötések lazításával. 

Kinek ajánlott a sóterápia?

Röviden: szinte mindenkinek megelőzés céljából, hiszen jótékony élettani hatása van. A terápiáknak, sópipák használatának mellékhatása nem ismert. Érdemes azonban tudni, hogy a kezelések hatására eleinte felerősödhetnek (nem minden esetben) a tünetek, majd ha a szervezetből a mélyen lerakódott baktériumok, szennyeződések is kiürültek, akkor enyhülnek a panaszok vagy akár tünetmentes is lehet az ember.
Részletesebben szólva, mivel a nagy tisztaságú só, mint a levegőben magas koncentrációban megtalálható hatóanyag a szervezetbe jutva a légutak felszínére, valamint a hörgők simaizomszövetére is hatással van, ezért összességében véve rendszeres terápiával hatással lehetünk a szervezetünk egészére. Az ellenállóképességet, immunrendszert megerősítheti, a tüdő működését javíthatja, a sportban az eredményességet növelheti, asztma, krupp, bronchitis, COPD (visszafordíthatatlan hörgőszűkülettel járó krónikus betegség) esetében csökkentheti a betegségek intenzitását, gyulladási folyamatait, könnyítheti az allergia lefolyását, fül-orr-gégészeti problémáknál segítheti a nyálkahártya regenerálódását, csökkentheti a gyulladásokat, de javasolják még egyes bőrbetegségek (ekcéma, pikkelysömör) esetében is: enyhítheti, javíthatja azok tüneteit, megjelenését.
Végül egy megjegyzés: nem összehasonlítható az otthoni, óvodai, iskolai sószobák, sólámpák hatásfoka a természetes sóbarlangok, tengerpartok, a klinikai sóterápiás környezet hatékonyságával! Az utóbbiak ténylegesen eredményesek lehetnek tartós légúti betegségek kezelésében, illetve megelőzés tekintetében. Az otthoni sóslevegő készülékkel viszont meg lehet közelíteni a sóbaralangok hatását!

Miért fontos a só a szervezetnek?

A hétköznapi életünkben leggyakrabban előforduló ásványi eredetű fűszer a só. A halogenidek ásványosztályába tartozik, kősó, halit néven található meg. Vegyjele a NaCl (nátrium-klorid). Napi szinten leggyakrabban ételízesítőként és tartósítószerként találkozunk vele. Ipari nyersanyagként a mosószergyártásnál, fertőtlenítőszerként, valamint a bőr-, papír- és textilgyártás segédanyagaként alkalmazzák (nátrium-hidroxid és klórként).
Az emberi szervezetben a só két alkotóeleme a vékonybélből és a vastagbélből szívódik fel. Talán a legjelentősebb feladata az ozmotikus viszonyok, valamint a sejtingerlékenység fenntartása.
A szervezetben a kősó, konyhasó elemei ionos formában (Na⁺, Cl⁻) találhatók, melyek mennyiségi aránya szinte egyforma, bár a Na⁺ előfordulása kicsivel több, mint a Cl⁻, és ezt az arányt a vizelettel ürülve is azonos mértékben megtartják. Azonban verejtékezéssel, valamint csak vízbevitellel csökkenhet a szervezetben az ozmotikus nyomás. ( Sima víz fogyasztása egy erős, fokozott izzadás után, csak a vér felhígítását segíti.) A Na⁺ mennyiségének kicsivel több mint a fele a sejten kívüli térben oldott állapotban található meg, a maradék a csontszövetben és kötőszövetekben. A csontokban található nátrium képezi a könnyen, gyorsan mozgatható tartalékot a szervezet számára. 
Tulajdonképpen a káliummal együtt felelnek a sav-bázis egyensúly megtartásáért, a szervezet folyadéktereinek kialakításáért, a sejtmembrán áteresztőképességének, valamint az izom- és idegműködés fenntartásáért. 
Jelentős szerepe van a szervezet vízháztartásának szabályozásában is. Ezért a nagy mennyiségben fogyasztott só veszélyes lehet a szervezetre, hiszen vizet von el a sejtektől, így a sejtek pusztulásához vezethet.
A klór, kloridion formában található meg a szervezetben, leginkább sejten kívül. Különleges jelentősége is van, a gyomorsav alkotórésze.

Erős sporttevékenység során intenzív verejtékezés történik, melynek hatására megindul a fokozott nátriumvesztés, ami szintén fokozott klorid-ürítéssel jár. ( Hasonló helyzet áll elő hányás során is.) A szervezet leginkább a konyhasóval jut klórhoz. Tehát sportolásnál figyelni kell a megfelelő sópótlásra.

Só és magas vérnyomás

 Jelenleg a WHO (Egészségügyi Világszervezet) által ajánlott napi sóbevitel mennyisége 5 gramm, ennek viszont többszörösét fogyasztják az emberek. Kutatásokból (OÉTI tanulmány) kiderült, hogy Magyarországon napjainkban ez a szám 12-17 gramm! Nem zárható ki tehát, hogy a túlzott nátriumbevitel és a szervezetben működő nátriumion-megkötő rendszerek túlműködése szerepet játszhat a magas vérnyomás betegség kialakulásában. A só vízmegkötő tulajdonsága hat az érben keringő vér térfogatára, mely a vérnyomást megemelheti. A magas vérnyomás pedig szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához vezethet. (Erről szóló cikkünket a vérnyomásmérő készülékeknél olvashatja.)


 
Fizetési megoldás
Simple fizetési tájékoztató
Top